ERZSÉBET - Elisabeth Wittelsbach - a Magyar Szent Korona Országainak királynéja

E R Z S É B E T

- Elisabeth  Wittelsbach -

a

Magyar Szent Korona Országainak

királynéja

.

E R Z S É B E T  K I R Á L Y N É

A

Magyar Szent Korona Országainak

királynéja

"Volt Magyarországnak egy áldott emlékezetű királynéja, 

Erzsébet, ki életében védő angyala volt ez országnak, 

a magyar nemzenek. 

Holta után védő szentje lett,

 akit a magyar nemzet megünnepel, 

akihez imádkozik,

 akinek emlékét ércz- és márványszoborban 

megörökítik az utókor számára.

 Élete szeretet, szenvedés és önfeláldozás volt, 

halála martyr- halál: 

a történelem mint rémtettet írta föl azt ércztábláira. 

Elvesztése fölött csak hitünkben találunk vigasztalást, 

hogy az elköltözött dicső szellem odafenn az égben, 

az Isten trónja előtt is a mi jó hazánkat, 

a mi drága nemzetünket oldalmazza, óhajtásainkat tolmácsolja." 

Jókai Mór

Erzsébet királyné nagy tisztelői a 2000. év elejétől majd születésének 170. évforulóján 2007-ben nagy utazásokat ún. "Sisi-Straße“- kat  szerveztek Gödöllő, Budapest, Bécs, Bad Ischl,  München, Augsburg, Unterwittelsbach, Possenhofen, Neuschwanstein, Trantmans-dorf,  Levico Terme,  Miramare, Triest útvonalakon. Ezek az állomások Sisi ún. „életútjai” voltak. Erzsébet királynénak A Magyar Szent Korona Országaiban felmérhetetlen sok tisztelője van akik minden lehetőséget kihasználva népszerűsítik az 1837. december 24-én Münchenben született Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach    - S i s i -  hercegnőt. A 170. évfordulón Budapesten több rendezvény keretében emlékeztek Erzsébet királynéra a Magyar-Osztrák-Bajor Társaság szervezésében.

Hasonlóan Sisi által nagyon kedvelt  és szeretett Gödöllő-i kastélyban is rendezvényekre került sor. Szülei Wittelsbach Miksa Emánuel herceg az apa és Ludovika az anya unokatestvérek voltak akik a Wittelsbach család nem uralkodó, szerényebb, ágához tartoztak. A természetet és  utazást kedvelő Miksa Emánuel,  művelt, kissé különc, és bohém ember hírében  állt. A hercegi családnak nyolc gyermeke született, Lajos, Helene, Erzsébet, Károly-Tivadar, Mária, Matild, Zsófia és Miksa-Emánuel. Wittelsbach Miksa Emánuel hercegnek  nem volt semmilyen hivatalos beosztása a bajor király udvarban. A család életmódja eltért a Bajorországban megszokott uralkodói családok életétől.

Sisi a bajor Wittelsbach hercegi  család tagjaként élte gyermekkorát Münchenben a téli palotában és nyáron a nagy szabadságot biztosító kastélyban Possenhofenben. Hét testvéréhez hasonlóan Erzsébet is a legtermészetesebb, mai szóval élve polgári életkörülmények között nőtt fel. A becenevét illetően két változat is elterjedt a köztudatban. Az egyik változat szerint Erzsébet édesapja Wittelsbach Miksa Emánuel herceg leánya születése után gyermekét Sisi-nek szólította és így maradt meg ez a név mind a mai napig. A másik változat, hogy az idősebb testvért kisebb testvérei Elisabeth nővérüket Lisi-nek becézték amit a legkisebbek csak Sisi-nek tudtak kiejteni. Amennyiben az előbbi változatok közül bármelyiket is vesszük figyelembe, egy egészen bizonyos. Erzsébet királynénkat Sisi-nek és nem Sissi-nek, legkevésbé Sissy-nek becézte apja vagy 2 – 3 éves testvérei.  Serdülő korára Erzsébet egy nagyon szabadságszerető és rendkívül érzékeny lánnyá fejlődött. Erzsébet természetétől fogva nagyon jószívű volt és állandóan az igazságságot kereste. Szülei a testvéreivel együtt arra nevelték, hogy segítse a szegényeket és az elesetteket. Soha nem éreztette senkivel arisztokrata származását nem volt benne semmiféle gőg, jól ismerte a környékükön lakó szegények házait és az abban élőket. Könyvből és filmről jól ismert „kalandos” házasságkötése Ferenc Józseffel. 

1853-ban Ischl-ben a 15 éves Sisit eljegyezte a Habsburg Birodalom ifjú és jóképu uralkodója, Ferenc József. A kiszemelt menyasszony eredetileg Helene (Nené) volt, de a fiatalok között hirtelen fellobbanó szerelem hatására az eredeti tervet megváltoztatták. 

Sisinek rengeteget kellett tanulnia. Az esküvoig hátralévo pár hónapban pótolnia kellett mindazt, amit a neveltetésben és képzésben elmulasztottak. Ausztria történelme volt a legfontosabb, melyet Majláth János gróf, történettudós tanított. Erzsébet évekkel késobb is elismeréssel beszélt tanáráról. 

Ferenc József 1854. április 24-én a bécsi ágostonrendiek templomában fényes ünnepségek keretében feleségül vette Elisabeth Wittelsbach bajor hercegnőt.

Az ifjú császárnét nem készítették fel az igen nehéz, komoly feladatokkal járó császárnéi szerepre. A társasági illemet megtanulta, bár Possenhofenben nem kellett sokat törődnie vele. Anyanyelvén, a németen kívül beszélt angolul és franciául. (évekkel később tanult meg magyarul és újgörögül.) Európa egyik legkonzervatívabb udvarának etikett előírásait nem tudta, nem akarta elfogadni. Nem érezte jól magát az "aranykalitká"-ban. Az addig szabad és gondtalan életet élő Erzsébet egyszerre egy zárt, előírásos világba került, ahol bármit tett, rossz volt. Férjével keveset lehetett együtt, hisz lefoglalták a mindenkori államügyek, ám annál többet az őt állandóan bíráló anyóssal, akitol rettegett. A Zsófia-Erzsébet konfliktus meghatározta a császárné késobbi életét, viszonyát az udvarral. 

1855-ben szülte meg Erzsébet első gyermekét, Zsófiát, majd 1856-ban Gizellát. A főhercegnő szinte "azonnal" elvette tőle a gyermekeket, szobájukat anyjukétól távol, a saját lakosztálya mellett jelölte ki. Erzsébet gyermekei nevelésébe nem szólhatott bele. 1857-ben magyarországi útja alkalmából kierőszakolta, hogy a kis Zsófiát magával vihesse. A már akkor gyengélkedő gyermek Budán súlyosan megbetegedett és néhány nappal később vérhasban meghalt (május 29.). E szörnyű élmény hatására Erzsébet szinte "lemondott" gyermekeiről. Zsófia haláláért önmagát vádolta. 

1858-ban Sisin rejtélyes betegség tört ki. Valószínűleg megromlott idegállapotának következménye lehetett. Orvosi tanácsra több hónapra elutazott Madeirára. Itt szoros barátságot kötött egy magyar testvérpárral, Hunyadi Imre gróffal és húgával, Lilivel, akitől egy kicsit tanult magyarul.

1863-ban elhatározta, hogy komolyan foglalkozik a magyar nyelvvel és nyelvtanárt fogad. Elhatározásáról mindenki lebeszélte, mert a magyar nagyon nehéz nyelv és neki nincs tehetsége hozzá, hiszen a cseh nyelv tanulásával is hiába próbálkozott. Meg kell jegyezni, anyósa volt az, aki kötelezte Sisit, hogy megtanulja a cseh arisztokrácia nyelvét.

Egy év múlva Ferenc József csodálkozva állapította meg, hogy felesége milyen jól halad a magyar nyelv tanulásában. A császár így írta meg anyjának: 

"Sisi hihetetlen előrehaladást tesz a magyarban" 

1864-ben Erzsébet már olyan kísérőnőt keresett, akivel majd magyarul tud beszélgetni. Így került sor Ferenczy Ida kiválasztására. Máig sem tisztázott körülmények között került fel az ajánlott hölgyeket tartalmazó lista aljára. Erzsébet választásával bonyodalmat okozott az udvari etikettben. A császárné melegszívű barátnőre vágyott, s Ferenczy Ida az lett. Bizalmas kapcsolatukat leveleik, a kívülállók számára sokszor érthetetlen, apró kis célzásaik, utalásaik is elárulják. Ferenczy Idának nem kis része volt abban, hogy Erzsébet elsősorban a magyarok királynéjává akart válni. 

Lassanként megváltozott a családi körben elfoglalt helye is. Egyre kevésbé volt alázatos, csendes. Fokról fokra kezdett ráébredni, hogy milyen magas pozícióba került: Ő volt a császárné, a birodalom első asszonya. Az első komoly összeütközés 1865-ben, Rudolf miatt következett be. A császárné kétségbeesve látta, hogy fia teljesen tönkremegy Gondrecount szigorú, katonás nevelése miatt, mellyel mind Ferenc József, mind Zsófia egyetértett. Ezt látva levelet írt a császárnak, amelyben magának követelte gyermekeit: 

"Kívánom, hogy korlátlan hatalommal rendelkezzem mindenben, ami a gyermekeket illeti."

Világossá tette számára, hogy elhagyja, ha nem teljesíti kívánságát. 

Másodszor a magyarokkal való kiegyezés érdekében lépett fel a császárral szemben, ha nem is ilyen ultimátumszerűen, de szívósan, kitartóan, minden diplomáciai, sőt női eszközt latba vetve. A kitűnő politikai érzékkel rendelkező Erzsébet a poroszokkal szembeni katasztrófa és vereség után 1866-ban nem látott más megoldást, meg akarta őrizni a birodalmat fia számára is. 

Erzsébet uralkodása kezdetétől különös vonzalmat érzett a magyarok iránt. Nélküle és a vele titokban együttműködő gróf Andrássy Gyulával a kiegyezés nem jöhetett volna létre. Rendkívüli tett volt részéről hogy a börtönökben megszüntették a láncra-verést.

Közreműködésével a magyar 48-as politikai foglyokat hamarabb kiengedték a börtönökből, illetve amnesztiában részesültek. 1867-ben az osztrák-magyar kiegyezést, majd a budapesti koronázást követően határozottan fellépett a magyarok előnybe részesítése érdekében. Erzsébet vonzalma az egykori 48-as magyar forradalmárokhoz és a magyar nemzethez igen meghatározó volt. A kiegyezést követően a koronázási ajándékot, - százezer forint értékű aranyat - az uralkodó pár (a királyné közbenjárására) az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc honvédeinek, özvegyeinek, árváinak és rokkantjainak ajánlotta fel. Erzsébet nagyon kedvelte a magyar irodalmat. Tökéletesen megtanulta a magyar nyelvet, kedves költője Petőfi Sándor volt. Több évtizeden keresztül Sisi-t, Erzsébetet tartották a világ legszebb asszonyának, aki a világ leghíresebb és minden bizonnyal legjobb női lovasa is volt. 

1867-ben megtörtént a kiegyezés és Erzsébetet június 8-án magyar királynévá koronázták a budai Nagyboldogasszony, azaz Mátyás templomban. ősi hagyomány szerint koronázáskor a nemzet megajándékozza a királyt, a király a nemzetet. A királyi pár a ői, hajdani Grassalkovich-kastélyt kapta ajándékul a hozzátartozó birtokkal és 100.000 Ft aranyat. A koronázási ajándékot (százezer forint aranyat) a szabadságharc honvédei, özvegyei, árvái és rokkantjai számára ajánlották fel. A király rendkívül nagylelkű gesztusában a királyné közbenjárását sejtették. 

Minél jobban arra törekedett a császárné hogy megnyerje a magyarok rokonszenvét, annál inkább elvesztette az osztrák tartományokét. 

1868-tól érzelmei elsősorban a legkisebb gyermeke, Mária Valéria felé irányultak. Erzsébet tudatosan Budán szülte gyermekét. A magyarok szerették volna, ha Erzsébet fiúgyermeknek ad életet a Budai Várban, mert Pragmatica Sanctio és valamennyi későbbi megállapodás ellenére e fiúgyermek lenne Magyarország eljövendő királya és így idővel a magyar korona országai elszakadnak Ausztriától.

 

Erzsébet még jobban elmélyítette az ellentétet a Lajtán-inneni és a Lajtán-túli területek között. Ezek az aggodalmak teljesen jogosak voltak és a császárné egyik költeménye " Óh, bár királyt adhatnék néktek" 

Bécsben nagy volt a megkönnyebbülés, hogy a magyaroknak, mintegy ajándékként megszült gyermek nem fiú, hanem kislány, ahogy a bécsi talpnyalók nevezték a „magyar gyerek”! Furcsa fintora a sorsnak, hogy Mária Valéria nemhogy nem lett magyar, de még osztrák sem. Elsősorban németnek érezte magát. 

Harminc éven keresztül Erzsébetet tartották a világ legszebb asszonyának. Ez azonban igen fárasztó kötelezettséget jelentett. Világhírű haját órák hosszat fésülte fodrásznője, Angererné. Bár a négy gyermek után is igen karcsú maradt, derekát 50-53 cm-re befűzni szintén időigényes munka volt.

Ahogy öregedett, egyre elkeseredettebb küzdelmet vívott híres szépsége megőrzéséért. Az örökös koplalással sikerült megőriznie karcsúságát, a napi több órás sportolással (lovaglás, később hosszú gyalogtúrák) hajlékonyságát és kecsességét. Erzsébetnek ez az örökös foglalatoskodása a "külsőségekkel" valóságos szépségkultusszá fajult. 

Sisi ezoterikus, túlérzékeny lényében azonban volt egy jó adag arrogancia is, amit sértő módon ki is mutatott amikor csak kedve tartotta, főleg azokkal szemben, akik az udvarban kritizálták.  

A bámészkodókhoz (részlet)

"Hagyjon e mindenféle nép,
  Ej, békén s nyugton engem,
  Hisz nyilván, mint ok, én is épp
  Csak embernek születtem."

   
A királyné az 1870-80-as években egyre intenzívebben foglalkozott a lovassporttal, sőt lassanként csakis azzal, s egyre többet tartózkodott lovasok társaságában. A gödöllői falkavadászatok már nem elégítették ki lovas szenvedélyét. A sűrű erdők akadályozták a vadászatot, kevés volt az akadály, gyér lehetőségek az ugratásra. Márpedig az angol mintájú falkavadászat volt az osztrák úrlovasok számára is a non plus ultra. 

Az angliai lovaglások kimerítőek voltak, nagy testű, erős lovakon lovagoltak, gyorsiramban, a réteket szegélyező akadályokon át. Az efféle lovaglás egy hölgy számára különösen nehéz volt, mert a szoknya és a női nyereg is akadályozta. Kevés no volt képes Európában ezeken az angol hajtóvadászatokon részt venni. Erzsébetnek az volt a vágya, hogy o legyen a legjobb, és el is érte célját, hisz már úgy énekelték meg mint "a falkavadászat királynéját". Erzsébet tíz esztendőn át fanatikusan foglalkozott a sporttal. 

1882 után, amikor egészségi okokból abba kellett hagynia a nagyon megerőltető falkavadászatokat, ismét a versek felé fordult. Verseiben, melyeket 1880 után írt, érezhető Heine hatása. Heinrich Heine német költő Erzsébet eszményképe volt. 

Sisi önmagát gyakran ábrázolta Shakespeare drámahősnőjének, a szamarakkal körülvett Titánia tündérkirálynőnek. 

 ".Titánia jár magas fák tövében,
 Útja fehér virágokkal beszórva,
 Bükkök s vén tölgyek most rügyeznek éppen,
 S az erdő mintha Május dómja volna."

Erzsébet nemcsak Heinét tisztelte, szívesen foglalkozott más költőkkel is. Mindig lelkesen olvasta Shakespeare drámáit, s kedvenc darabját (A szentivánéji álom) csaknem teljes egészében tudta kívülről. Mária Valériával a Faust-ot olvasta. Eredetiben olvasta Homéroszt, lefordította görögre Shakespeare Hamletjét. Mária Valériának írt levelében panaszkodott a nap rövidsége miatt:  "Ó bárcsak még egyszer olyan hosszú lenne a nap; nem tudok annyit tanulni és olvasni, mint amennyit szeretnék." 

Életének kétségtelenül legnagyobb tragédiája Rudolf trónörökös szörnyű halála 1889-ben. Nem tudott szabadulni a lelkiismeret furdalástól sem, hogy a hozzá legjobban hasonlító, liberális szellemiségű, művelt, tudós fia problémái megoldására nem látott más lehetőséget, csak az öngyilkosságot !? Hibásnak érezte magát azért, hogy nem tudott olyan viszonyt kialakítani fiával, amire szüksége lett volna.

Sisinek három lány és egy fiúgyermeke született. Rudolf főherceg aki osztrák-magyar trónörökös lett felnőtt korában feleségül vette Stefánia belga királyi hercegnőt. A hercegnő első házasságát 1881 május 10-én Bécsben kötötte Ferenc József és Erzsébet királyné (Sisi) fiával, Rudolf osztrák-magyar trónörökössel. Ebből a házasságból született egyetlen gyermekük Elisabeth (Erzsi főhercegnő) akit nem hívtak Sisinek mint a Nagymamát.   Az 1889. január 30-án tragikus körülmények között meghalt trónörökös felesége özvegységre jutván visszavonultan élt gyermekével Bécsben. Több mint egy év elteltével az özvegy Stefánia főhercegné férjhez ment a később magyar hercegi címet kapott Lónyai Elemérhez. Ettől az időtől kezdve többségében Oroszváron élt a Lónyai család.

A II. világháború kitörésekor Stefánia az oroszvári kastélyt korházzá rendezte be s maga is részt vett a sebesültek ápolásában. 1944-hez közeledve  a Lónyai család Pannonhalmára távozott ahol menedéket kaptak. Életük itt fejeződött be és haláluk után végső nyughelyük a pannonhalmi altemplom lett.

Rudolf halála után Erzsébet spiritiszta hajlamai felerősödtek. Hangulata egyre rosszabb lett, idegállapota egyre feszültebb. A gyászév letelte után lányainak ajándékozta valamennyi tarka ruháját, ernyőjét, cipőjét, kendőjét, táskáját és díszes holmiját. Semmi mást nem tartott meg, csak az egyszerű gyászruhákat és soha többé, semmiféle rábeszélésre sem volt hajlandó színes ruhát felvenni. Kétszer tett csak engedményt, egyszer, amikor Valéria esküvőjére gyöngyszürke ruhát vett fel és később még egyszer, Valéria lányának, a kis Erzsébetnek (Ellának) a keresztelőjére. A császárné feketében kívánta leélni még hátralévő napjait, távol az udvar csillogásától. Soha többé nem engedte magát sem lefesteni, sem fényképeztetni. nem járt legyező vagy ernyő nélkül, mögéjük rejtette arcát. 

Az 1890-es években a görög mitológia felé fordult, megtanult görögül és egy álomvillát építtetett magának Korfun. Új kastélyát kedvenc hősének, Akhilleusznak szentelte és az Achilleion nevet adta neki; 

 "mert Akhilleusz a görög szellemet testesíti meg számomra és a táj meg az emberek szépségét." 

De itt sem lelt nyugalmat, ahogy felépíttette máris el akarta adni. Cél és terv nélkül bolyongott a világban, kétségbe ejtve környezetét. 

Erzsébet Hohenembs grófné álnéven utazott, a levelek, táviratok sohasem neki lettek címezve. Az inkognitó mégis csak illúzió volt. Mindenki tudta, ki az a magas, vékony, elegáns hölgy, aki egykor világhírű szépségét ugyan már elvesztette, de a környezetét szinte megbabonázó vonzerejét nem. 

Erzsébet királyné 1898. szeptemberében Svájcba a Genfi-tó partjára utazott és egy neves szállodában szállt meg.  Luigi Lucheni is Genfbe utazott. Lucheni, az olasz anarchista tudta az újságokból, hogy a császárné Genfben tartózkodik. Elrontott, örömtelen életét akarta megbosszulni, de más krónikák szerint anarchista baloldali csoportok megbízásából végezte el a „végső leszámolást”  1898. szeptember 10-én, a Genfi-tó partján. Számára ez az asszony az elérhetetlen szépség, gazdagság és hatalom megtestesítője volt. A huszonöt éves anarchista becserkészte áldozatát, majd az előre pengeélesre köszörült reszelőt Erzsébet szívébe döfte. A királyné hanyatt esett. A tettes elmenekült, de a járókelők feltartóztatták és átadták a rendőrségnek. Az idegen hölgy azonnal felállt és franciául, németül, angolul megköszönte a segítséget. A hölgyek gyors léptekkel igyekeztek a hajó felé. Erzsébet a fedélzeten esett össze. Fűzőjét megoldották, csak ekkor vették észre a kis barnás foltot és egy lyukat a batisztingen. Szóltak a kapitánynak, hogy fordítsa vissza a hajót, mert nem más, mint Ausztria császárnéja esett össze. A parton evezőkből, bársonyfotelokból hevenyészett hordágyat készítettek, erre fektették fel Erzsébetet és visszavitték a szállodába. Az orvos már csak a halál beálltát tudta megállapítani. 

A Magyar Szent Korona Országaiban, a Magyar Királyságban Erzsébet királynét rendkívül nagy tisztelet illette. Élete sok-sok tragédiáját saját halála zárta le.

Bécsben a kapucinusok kriptájában helyezték örök nyugalomra.

„Egyedül akart lenni, észrevétlenül elhagyni a világot, amelyből oly gyakran elmenekült,  nyugalmat keresve, szüntelenül a magasabb, tökéletesebb felé törve."

Erzsébet kegyetlen és megdöbbentő halála után kezdődött "újabb" élete.

Magyarországon legendává vált.